jatekszin-online.hu/magyarjatekszin/orokke-gyermekek/
Homo Ludens Projekt: Vinka Gameformance
„Bennünk élő örök gyerek”. Ez volt a DESZTI fesztivál utolsó napjának egyik jelmondata a Homo Ludens Projekt előadásán. Már a kezdés is furcsa volt számomra. Miért négyesével viszik fel a nézőket a 3. emeletre? És miért nem megy fel egyszerre mind a 16 ember? Mikor a lift ajtaja kinyílt, Vinka nevetett ránk – kicsit megijesztve ugyan minket, de jó kedvvel, barátságosan. A teste tele volt színes kézlenyomatokkal, arcán kék, piros csíkok, egy buggyos nadrágban szaladgált fel-alá. Azt mondta, bújjunk el. Mikor utasításait követve, kicsit félve beléptem az egyik helyiségbe, sejtettem már, hogy itt is vár rám valami meglepetés. Meg is lepődtem, mikor az ajtó mögül rám ijesztettek, de a következő percben már én ijesztgettem másokat. Egyszóval, az előadás egy bújócskához hasonló játékkal kezdődött, melyet szerintem mindannyian szerettünk gyermekkorunkban.A teremben tizenhat szék, kisebb-nagyobb, színes farönkök, cukorkák, matricák, rádió, óriási nagy toll és jegyzetfüzet várt minket. Ez volt Vinka gyermeki birodalma. Csapatokba szerveződtünk, négy különféle gumicukorka segítségével osztódtunk szét. Különböző játékok sorozata kezdődött, melyeknek látszólag nem volt értelme, melyeket csak egy gyermek csinálna végig. Igen ám, de egy gyermeknek borzasztóan nagy fantáziája van, amit sokszor a felnőtt emberek nem értenek. A Vinka által előadott darabban, mely a nézők együttes játékával teljesedett ki, feltárhattuk gyermeki énünket, kiskorunkban játszott játékokra lelhettünk, egy másfél órára újra gyermekekké válhattunk.„Megpróbálni a lehetetlent!”, „Szabadon átalakulni!”, „A félelmek kicselezése!”, „A muszájgörcsre nemet mondani!”, „Együttműködni!”, ezek mind Vinkás jelmondatok. Vinka a mindennapjainkból, a szürke hétköznapokból, a problémás helyzetekből igyekszik minket kivezetni, kiszabadítani. Mindannyian rendelkezünk gyermeki énnel, csak sajnos a felnőtté válás ennek nagy részben való elhagyásával jár. Azért van viszály, versengés, mert nem úgy gondolkodunk már, mint egy gyermek, aki még hibátlan és gondtalan.A Vinka moderálta játékokban az összetartás, a megegyezés, a szabad gondolkodás és a fantázia került előtérbe. Vinka az egyik percben kacarászott, másik percben robottá vált, a következő pillanatban le s fel szaladgált. Volt, hogy asszociációs feladatot oldottunk meg: Vinka egy-egy történetet játszott el, nekünk pedig egy szóval kellett jellemezni a látottakat. Máskor fabábut raktunk össze. Minden kör végén a győztes csapat egy cukorkát kapott, mely egy Vinkapontot ért, de hiába kapott az egyik csapat több pontot, a másik kevesebbet, mindenki győztes lett és egyenrangú maradt – ahogyan e világban lennie kellene. Egy olyan helyen találhattuk magunkat, hol a kikapcsolódás, a felszabadulás és a jókedv kapott teret.
írta: Spirnhirn Anette