2021. május 13. - szegedma.hu - Zádori Bence
A THEALTER Fesztiválról sokat olvasni mostanában, de senki nem akarja igazán elmagyarázni, miért olyan fontosak az alternatív színházak. Megtesszük hát mi!
Dodekafón, abszurd, befogadhatatlan – mondja a kommersz kultúrára befenyített, de apolitikus ember. Nemzetietlen, balliberális, Woodstock-fenomén – mondják a politikai szélsőségek, melynek ,,tudásbázisaként” szolgáló sajtóorgánumokat meg se merjük említeni. A nyilvánosságban valahogy eképpen röpködnek a jelzők az országos médiában “kultúrharcként” emlegetett témában
A magyar lakosságnak viszont csak egy nagyon szűk rétege jár gyakran színházba és a közéletben rendszeresen feltűnő színészeken kívül szinte senkit nem tudna megnevezni, ezért az egyszerűség kedvéért inkább pártpolitikai alapokon válogatja meg magának, hogy milyen színházat fogyaszt – vagy épp azt fogyasztja, amit a vezető médiumok felkínálnak nekik.
Ezért aztán a magyar színházi kultúrának tulajdonképpen nincs saját szellemi tőkéje, mert nem a közönség műveltsége alapján kínálkozik fel. Itt nyernek értelmet az alternatív színházak.
Az alternatív színtér gazdasága
Szegeden jelenleg hat alternatív színház illetve színtársulat található: A THEALTER-t szervező MASZK Egyesület, a Metanoia Artopédia, a Homo Ludens Project-nek is otthont adó ZUG, a Szegedi Pinceszínház, a Kövér Béla Bábszínház és a Szegedi Gyermekszínház. Ezeknek a társulatoknak a nagyrésze nem csak Szegeden, de az ország egészét tekintve rendkívüli módon szükségük van a szakminisztériumok és az önkormányzatok pályázati támogatására, költségvetésüket igyekeznek minimalizálni. Sok társulat főként a jegyek árából és adományokból próbál tőkét termelni. Hogy miért? Mert ezeknek a színtársulatoknak a nagyrésze egész egyszerűen éhbéren, hovatovább önkéntes alapon működik. Ráadásul előadásaik nagyon sokszor alig érnek el pár tíz vagy száz embert, a ZUG Színházba például 50-en se nagyon férnek be.
Ezzel szemben a Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadtéri több tízezer látogatónak örvendenek, általánosságban pedig jóval több állami és önkormányzati támogatást is kapnak, népszerűsítik a várost és közhasznú feladatot látnak el a számára.
Az alternatív színtér szellemi tőkéje
A Szabadtérin rendszeresen könnyed musical-ek, kommersz prózák, családbarát, a kortárs problémákra nem reflektáló, ,,felhőtlen, egész estés szórakozást” nyújtó műsorokat játszanak, melyek a professzionális, magas közéleti presztízsnek örvendő színészeket, rendezőket és írókat vonultatnak fel.
Magyarán: nem kell hozzá műértő vagy érett közönségnek lenni. Ezek pedig a legtöbb esetben kizárják a kortárs, posztmodern, progresszív formanyelveket, valamint a kreatív, új és eredeti színdarabokat.
A Broadway-t és a brit színházat a Szabadtéri évek óta kaptafára importálja. Persze annyi évtized után, amin a Szabadtéri túl van, piaci szempontból túl nagy kockázat lenne már akár egy Beckett-drámát is bevenni a repertoárba. Most viszont, hogy a Szegedi Nemzetihez került a Szabadtéri, ez alaposan megváltozhat.
Az alternatív színházak mindezzel szemben alulról szerveződnek, önkéntesek, sok esetben diákok által, a Homo Ludens Project például rendszeresen együtt tevékenykedik a Tömörkény Gimnázium tanulóival. Ezeket a szerveződéseket pedig sokszor összefűzik az interaktív előadások, performanszok térnyerésével, az improvizációval, sőt, sok esetben a karitatív, jótékonysági megmozdulásokkal.
inkább a művészetek kiteljesedése, a kísérletezés és az egyének, mintsem a közönség és a profit irányába hajlanak.
Ezzel együtt pedig tematikailag és a művészi formanyelvek és technikák tekintetében is bátrabbak, érettebbek.
Zádori Bence