http://tiszatajonline.hu/?tag=franz-kafka

Újabb évadát kezdte meg a szegedi Homo Ludens Project a ZUG színház és művészeti tetthelyen. 2017/2018-as évaduk kiemelt előadása a Franz Kafka azonos című művének nyomán készült Átváltozás. Amikor először hallottam a Homo Ludens Project és Kafka készülő fúziójáról, bevallom nem lepődtem meg. Az abszurd realizmus tudniillik a szegedi társulattól sem áll messze. Sok esetben nem mindig szükséges ismernünk az írók életútját ahhoz, hogy az általuk írt művek élvezhetőek legyenek, de Kafka esetében mindenkinek ajánlom, hogy ássa bele magát a biográfiájába, mert regényei, novellái olvasása közben számos úgynevezett easter egg-re, vagyis meglepetésszerű utalásra bukkanhatnak, amely nemcsak tartalmilag, hanem eszmeiségében is többlettel toldja meg az élményt. Például pályája kezdetén ő is azon művészes széles táborát alkotta, akik nem arattak zajos sikert, személyisége pedig elbeszélések alapján a fanyar irónia, a szenvedélyes öntudat, ugyanakkor a bizonytalanság keveréke volt. Első olvasatra talán összeegyeztethetetlen elemek ezek és mégis működőképes kombinációnak bizonyulnak történetei megismerésekor.

Számos visszajelzés utalt rá a történelem során, hogy Az átváltozás főhőse gyakorlatilag ő maga, és talán nem is állunk messze az igazságtól, sőt. A híres Pérez-Álvarez-féle diagnózis szerint Samsa lehetett Kafka skizofréniájának egyik potenciális tünete. Azért is fontos ez, mert például a Homo Ludens Project előadása pont ezt a skizoid formulát használja katalizátornak némi meta jelleggel. A színész, mint személyiségét cserélgető ember, aki egy személyiségével csapdába eső embert alakít. Samsa szerepében Szilágyi Szabolcs a Homo Ludens korábbi karakterei után ismét egy új szerepkörben tudja megmutatni magát, bár egyes gesztusok és hangsúlyok hasonlóak az eddigi figurákhoz, melyeket így elő is hív, csak épp ezúttal Kafka színes palettáján. A többi Samsa szerepében Petrács Gábor, Stefanik Kataés Mezei Tímea magabiztosak és szórakoztatóak egy-két lassabb ritmusú jelenetben viszont feltűnnek bizonytalan színészi eszközök és a köztük lévő kémia sem ragadható meg egyértelműen a darab elején, később azonban tökéletesen együttműködnek és kihozzák a maximumot az infantilisan intoleráns famíliából. Grete szerepében Stefanik Kata táncos etűdjei például szép karakterépítő részek és hármójuk közül talán ő rezonál a legjobban Szilágyi Samsájával. Benkő Imola elképzelése a színek dominanciájáról egyszerre vet fel kérdéseket és tesz egyértelmű kijelentéseket. A látszólag kaotikus színkavalkád jobban megvizsgálva nagyon is összhangban van, egyik szín sem létezik önmagában, valamihez vagy valakihez dramaturgiailag kapcsolódik. Max Ernst festményeinek trükközéséhez tudnám hasonlítani, amikor azt hinnénk, minden csak egymásra van dobálva, valójában tökéletesen precíz témát hivatott képviselni. A színek ihletője a cukor, amely többféle módon is előkerül az előadás során, de leginkább a vidám színpadi látványvilág iróniája szórakoztató, hiszen Samsa történetét többnyire minimum egy barnásszürke színekkel teli nyomasztó házban képzeli el az olvasó nem pedig Kovács A. Gyula és Petrács Gábor art deco jellegű díszletében.

Ez a díszlet egyébként remekül működik, mert nem erőlteti rá magát a történetre, vagyis nem változtatja meg a mű alaphangulatát, épp csak egy szürreálisan kedélyes keretbe helyezi. Samsa szobája egyfajta színpadként is funkcionál, ott történnek meg a jelentősebb események, a háttérben, ahol a család többi tagja tartózkodik, pedig a kiegészítő cselekmény zajlik.  A Homo Ludens korábbi produkcióitól eltérően itt merészebben játszik a brechti metódusokkal, sőt néha talán soknak is érezhető, még akkor is, ha magától értetődően ezek keretezik az előadást. Az Átváltozás aktualitását talán kár megkérdőjelezni, mert nagy valószínűséggel mindenkinek egyértelmű. Az Y de már a Z generáció problémáit tökéletes szimbolizmussal ragadja meg az előadás, a saját világába menekülő egyébként a túlzott teljesítményorientáltságban megfakuló jobb sorsa érdemes ifjú és a régi elvek szerint nevelkedett szülők alapkonfliktusa is egyértelmű okozója a transzformációnak. A két generáció nem érti meg egymás problémáit, szerintük az, hogy Gregor éjt nappallá téve dolgozik teljesen természetes, álmodozásnak, privát szférának, pihenésnek helye nem nagyon van. Mindegyiküknek van egy elképzelése az életről és arról mitől lehetnének boldogok, de ez közel sincs egyensúlyban azzal amitől valóban boldogok lehetnének. A titok, hogy a bogár-lét tulajdonképpen vajmi keveset változtat a Samsa-család alapfelállásán, habár a kirekesztettség érzése klasszisokkal magasabb fokra kerül. Az átváltozás testi és lelki folyamata továbbá nemcsak Gregort képviseli, hanem a család többi tagjáét is ennek hatására, leginkább húga, Grete felnövését tekintve. Az előadás erősségei közé tartozik még a zene is (Gyüdi Eszter), amely egyszerre tudja képviselni a főszereplő intim létállapotát mégis egységes átfogó hangulatot adni a teljes előadásnak fülbemászó húszas éveket idéző melankóliájával és a különböző groteszk hangeffektek játékosságával.

A Kafka és Homo Ludens fúzió tehát érdekes és érdemes, az Átváltozással egy egészen új terepre léptek, mind irodalmi alapanyagban, mind játékstílusban és ami igazán pozitív érzéssel töltheti el a nézőt az előadás után az az, hogy még napokig tud szemezgetni egy-két momentumból, amelyek akkor és ott nem tűntek fel vagy nem voltak egyértelműek. A befogadó agyára olyan hatással van, mint egy hatalmas, színes képeskönyv, amelyben mindegyik képnek története van, mindegyik aprólékos, gondos ecsetvonásokkal készült és később tudja majd összeilleszteni a sok képet egy nagy egésszé.

 Tóth Emese