2022. április 4. - demedia.hu

https://www.demedia.hu/hu/egyetemi-elet/2022/04/04/acs-tamas-utja-a-mono...

A városunkban már jól ismert Homo Ludens Project produkciójában a Batthyány utcán, a DESz24-ben lépett fel a Debrecenből elszármazott szabadúszó színész, Ács Tamás. Schaeffer: Szövegkönyv egy nemlétező, ám lehetséges instrumentális színészre című monodrámájával. Az előadóval beszélgettem.

- Úgy tudom, hogy bár az ország másik felében talált otthonra, a keleti régióból származik. Milyen utakat járt be földrajzilag és szakmai értelemben, míg Székesfehérváron színészként letelepedett?

- Hortobágyon nőttem fel, majd a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára jártam, ahol olyan fantasztikus emberektől tanulhattam a színház szeretetét, mint Várhalmi Ilona, Csikos Sándor, vagy Bessenyei Zoltán, aki akkoriban a Konzervartaudrium Színházi Műhelyet vezette. Érettségi után, 2004-ben Veszprémbe kerültem az ottani egyetem etika-színháztörténet szakára. Itt mutattam be 2005-ben Gogol: Az őrült naplója című monodrámámat. Ezt az előadásomat látta Pataki András a Kaleidoszkóp Versfesztiválon, aki ezután a Forrás Színházhoz hívott. 2012-ben szerződtem a Soproni Petőfi Színházhoz, ahol olyan szerepeket játszhattam el, mint Macbeth, Liliom vagy éppen Fehérlófia. 2020-ban költöztünk családommal Székesfehérvárra. Az évek során összegyűlt 13 egyszemélyes előadásom. Most főként ezeket játszom szabadúszó színészként.

- Ápol-e kapcsolatokat a mai Debrecennel?

- Édesanyám jelenleg is Hortobágyon él, és amikor hazalátogatok, akkor igyekszem Debrecenbe is bemenni. Mindig el szoktam sétálni a Csokonai Színház mögé az Ady Gimihez. Tavaly nyáron volt a 40. Ady-ák Gála a Kölcseyben, melyen volt szerencsém fellépni.

- Mennyire ismeri az egyetemi színházat, hogy fogadta a felvetést, hogy nálunk játsszon?

- Már középiskolásként részt vettem a debreceni egyetemi színjátszásban, hiszen az Ady-ban Bessenyei Zoltán tanította a színészmesterséget, aki elhívott a Konzervartaudrium egyik előadásába egy szerepre. Lőrinczy Attila Balta a fejbe című darabjában játszottam az Apa figuráját. Miután Veszprémbe kerültem, sok egyetemi színjátszó fesztiválon találkoztam a Debreceniekkel. Halmi Gábor Öngyilkosdi című szövege, és az abból készült előadás nagyon nagy hatással volt rám, még dolgozatot is írtam belőle az egyetemen az egyik előadáselemzés kurzusra. A szöveggel való játék sokban emlékeztet a Schaeffer monodrámájára.

- Szegedi barátaink, a Homo Ludens Project, már többször vendégeskedtek nálunk, mindig meglepő, szép előadásokkal. Hogy került velük kapcsolatba?

- Tavaly nyáron Az őrült naplója című előadásomat játszottam náluk a Zug Színházban. Egy jót beszélgettünk, és azzal búcsúztunk, hogy mindenképpen kell valamit közösen csinálnunk.

- Hogy találkozott a lengyel Schaeffer szövegével? Mi az, ami az előadásában a legnagyobb kihívást jelentette a színész számára?

- Nemrég jelent meg Schaeffer drámaantológiája. A feleségem irodalomelmélettel foglalkozik, és a szövegek fordítójától, Pászt Patríciától igényelt egy kötetet, hogy recenziót írjon róla, így került az én kezembe is a könyv. Már akkor eljátszottam a gondolattal, hogy a Szövegkönyv egy nem létező, ám lehetséges instrumentális színészre című monodrámát megcsináljam, de úgy voltam vele, hogy majd egyszer, ha úgy hozza az élet… Ezután volt az ominózus vendégjátékom Szegeden, ahol a Homo Ludens Project alkotói mesélték, hogy ők éppen ezzel a szöveggel foglalkoznak. Pár hét múlva hívott az előadás rendezője, Benkő Imola, hogy két színész is visszamondta a szerepet, és hogy én nem vállalnám-e. Szóval egyszer csak így hozta az élet.

- Mint kiderült, testreszabottnak a monodráma műfaját érzi. Mondana egy-két érvet a műfaj választás mellett?

- 17 éves korom óta hozok létre monodrámákat, és kutatom az egyszemélyes színház gyakorlati lehetőségeit. Haumann Péter Szókratész védőbeszéde előadása óriási hatással volt rám. Egyetlen ember hogyan képes egy egész világot megjeleníteni? Erre a kérdésre keresem a választ monodrámáról monodrámára. Az egyszemélyes előadások számomra a kutatás terepét is jelentik, hiszen a kőszínházak hat hetes próbafolyamata gyakran nem kínál lehetőséget a valódi elmélyülésre. Ezekkel az előadásokkal viszont többet tudhatok meg az általam életre keltett figurákról, hovatovább saját magamról.

- Ezzel összefüggésben, vagy egy általánosabb szinten, mi a színház küldetése világunkban?

- Számomra az egyik legfontosabb kérdés: Mi az ember? Adekvát válasz nincs erre a kérdésre, de mikor emberek néznek embereket valós térben és jelen időben, akkor megsejthetünk valamit erről a fontos kérdésről. A színház számomra az emberismeret legfontosabb terepe.

- Be tudja-e a színház a misszióját teljesíteni ebben a világjárványtól terhes időszakban?

- Hiszem, hogy igen. Ha nem hinnék ebben teljes szívemből, akkor már nem csinálnám.

- Mi a benyomása, el lehet-e csábítani a sok vizuális kísértés mellől a színház számára a fiatalokat?

- Nekem az a véleményem, hogy a színháznak nem kell rivalizálnia a vizuális ingereket keltő iparággal, mert ez utóbbi technikai felszereltségben és anyagi javakban jóval felvértezettebb, mint a legtöbb színház. A színháznak nem a vizuális ingereket keltő eszközparkját kell frissítenie, hanem a gondolkodásmódját.