A korábbi 1,2 milliárd forint helyett idén összesen már csak 800 millió forintot szánt a kormányzat az elmúlt 12 évben kivéreztetett független színházak működési támogatására. A négy szegedi pályázó közül háromnak is 0 forintot ítélt oda a vidéki keretről döntő kuratórium. Sokan úgy vélik, ez volt a kegyelemdöfés, országszerte tucatjával húzhatják majd le a rolót az eddig is a túlélésükért küzdő függetlenek. A szegediek nem adják fel.
Miközben a Nemzeti Színház igazgatójának, Vidnyánszky Attilának a presztízsprojektjére, a Színházi Olimpiára 6,8 milliárd forintot biztosított idén az Orbán-kormány, a független színházak idei működési támogatását az elmúlt tíz évben megszokott 1,2 milliárdról – Európa-bajnok infláció ide vagy oda – 800 millió forintra csökkentette. Mivel sokkal kevesebb volt a pályázaton szétosztható pénz, több színházi profilú civil szervezet egyetlen fillért sem kapott. Szegedről négyen pályáztak, de egyedül a Vidnyánszkyval kifejezetten jó szakmai kapcsolatot ápoló Kancsár Orsolya vezette Szegedi Pinceszínház nyert a függetlenek körében jelentősnek mondható 15 millió forintot. Nem kapott viszont támogatást a másik három pályázó: a több mint három évtizedes múltra visszatekintő MASZK Egyesület, amely az ország egyik legizgalmasabb színházi fesztiválját, a THEALTERT is szervezi, az egyre népszerűbb ZUG Színház és Művészeti Tetthely, valamint a kísérleti előadásaival nevet szerzett, 1990-ben alapított Metanoia Artopédia. Milyen stratégiával rendelkeznek a túlélésre? Mi lesz velük? – erre kerestük a választ összeállításunkban.
– Egyelőre nincs kész vészforgatókönyvünk arra, hogy most mi következik. Bíztunk benne, hogy a jelentősen visszavágott keretösszeg ellenére idén is kaphatunk támogatást ebből a forrásból, ha kevesebbet is a tavalyi 7 millió forintnál. A KIM megkésve, jó érzékkel a pünkösdi hosszú hétvégére időzítve hozta nyilvánosságra az eredményeket. A lehetőségek átbeszélése, a stratégiai döntések meghozatala még előttünk áll – mondja Martinkovics Katalin. A THEALTER fesztivált is szervező MASZK Egyesület alelnöke szerint voltak már hasonló helyzetben, 2021 májusában.
– A 0 forintot akkor felkapta az országos sajtó is, a sokk után mi is
kommunikáltuk, és sokan mellénk álltak az adóbevallás hajrájában. Így a korábbi évekhez képest közel ötszörös 1 százalékos felajánlást kaptunk. Ez az összeg már akkor sem pótolta ugyan a kiesett forrást, de megerősítette a közösségbe vetett hitünket, erőt adott a folytatáshoz. Most azonban nagyon más a helyzet: az elmúlt három év minden szempontból nagyon megterhelő volt, olyan kihívásokkal kellett megküzdenünk, amelyeknek tovább gyűrűzik a hatása. Az egyik oldalon a Covid-járvány miatti bezárások és a bevételkiesés, a területet ért jelentős forrásmegvonások, a másikon a növekvő infláció és az
egyre magasabb működési költségek, a KATA megszüntetése, a rezsiköltségek emelkedése. Mindezek ellensúlyozására gyakorlatilag minden tartalékunkat föléltük mostanra. Az emberi erőforrásainkat éppúgy, mint a pénzügyieket. Az alkalmazottaink hatvan százaléka váltott is az elmúlt évben, ami kis létszámnál is jelentős változás, és újabb terheket ró minden kollégára.
Érzékeljük azt is, hogy csökkent a fizetőképes kereslet, hiszen a családok is nehezebb helyzetbe kerültek, jobban meggondolják, hogy mire költhetnek. És egyre nehezebb elérni a láthatóságot is, hiszen a Régi Zsinagógában nincs fűtés, októberben bezárunk, aztán minden tavasszal újra a köztudatba kell hozni, hogy vannak nálunk is programok. Mindezt egy olyan városban, amelynek kitűnő a közművelődési intézményhálózata, háromtagozatú színháza és kiemelt helyzetben lévő Pinceszínháza van, és ahol minden évszakban óriási a programkínálat. És mi sem csak a THEALTER fesztivált szervezzük és a Régi Zsinagógában csinálunk programokat, hanem a Megálló Közösségi Házat is működtetjük, ami egyre látogatottabb, minden nap nyitva tartó közösség hely Tarjánban. De minden működési területünkön gondos tervezést, sok egyeztetést igényel a programok előkészítése, ami időigényes folyamat, miközben egyre kiszámíthatatlanabbak a körülmények.
Jelenleg például teljesen átláthatatlan, hogy milyen pályázati forrásokhoz tud jutni a terület idén, illetve hogy a tavaly elnyert támogatások beérkeznek-e, és ha igen, mikor. De nem csak a minisztériumnál, az NKA-nál is komoly forráselvonás és jelentős csúszások vannak: a beadott fesztivál pályázatunk eredménye például csak július végére várható, így nehéz felelősen tervezni, programot egyeztetni, miközben a fesztiválbüdzsének még az elmúlt években is a legfontosabb pillére volt az NKA támogatása.
Ilyen körülmények között már nem is az a kérdés, hogy külföldi vagy határon túli magyar színházakat – tekintettel az euró árfolyamára – vendégül tudunk-e látni Szegeden, hanem az, hogy az országon belüli tájolás megoldható-e, a Régi Zsinagóga működtetése fenntartható-e – magyarázza Martinkovics Katalin, aki már eleve roppant kevésnek tartja azt a 178 millió forintos keretet is, amit idén a vidéki független színházak, táncszínházak és forgalmazók között osztottak szét.
– A működési támogatás keretösszege sok éve változatlan volt, nem követte a költségek növekedését. A mostani közel 40 százalékos csökkentés a pályázók felől nézve jelentős, de pótolható lett volna más forrásból, erre tett is javaslatot szakmai érdekvédelmi szervezetünk, a FESZ.
Ez a döntés felgyorsítja azt a lassú kivéreztetést, amit az elmúlt 12 évben a független színházi terület társulatai, intézményei megtapasztalhattak.
Kevés társulatnak van esélye fennmaradni, ami a befogadói intézményrendszerre – ide tartozik például a MU, a Jurányi, a Trafó és mi is – is hatással lesz. A döntéshozók vagy nem kellően tájékozottak a függetlenek helyzetével kapcsolatban, vagy pontosan tudták, hogy mi lesz a drasztikus forráselvonás következménye, de nem érdekli őket. Egyik sem vet jó fényt a szakminisztériumra.
Egyetértek Vidnyánszky Attilával, aki a Teátrumi Társaság legutóbbi közgyűlésén azt mondta, nagyon rossz érzés megtűrtnek és kegyelemkenyéren tartottnak lenni.
Szegeden nem kell különösebben megmagyarázni, miért gondolom így, de jó lenne abban is egyetértenünk, hogy a független színházak éppúgy részei a hungarikumnak számító, nagyon különleges, pezsgő magyar színházi életnek, mint a kőszínházi struktúra.
A közönség és a szakma érdekében is együtt kellene és illene ezt a két területet életben tartani a jelenleg is zajló, milliárdos költségvetésű Színházi Olimpia utáni időkben is.
– Számítottunk erre a döntésre, bár tavaly még kaptunk működési támogatást, ami már tíz éve változatlan, évente 3 millió forint. Ez a legkisebb összeg, amit odaítélhetnek. Az idei 0 forint mellé indoklást nem kaptunk, ahogyan a többiek sem. Azt sem tudjuk, kik bírálták el a pályázatokat. Nem tudom kijelenteni, hogy decemberig vagy jövő januárig látjuk a jövőnk, mert ebben a pillanatban semeddig nem látjuk. Nálunk a működési támogatás az alap pénz volt, ennek kiegészítésére szoktunk máshova is pályázni. Most a szőnyeget húzták ki a lábunk alól, maradt az a lehetőség, hogy talán majd valamit még nyerünk. Persze ezek már elég kis összegek, egy játszóhelyet nem lehet belőlük fenntartani – mondja Benkő Imola Orsolya.
A Homo Ludens Project művészeti vezetője és rendezője azt is elárulta, december 31-én jár le a Gyertyámos utcában játszó ZUG Színház és Művészeti Tetthely preferált szervezetté nyilvánítása. Már beadták újabb öt évre a kérvényt az önkormányzatnak, nagy segítség lenne számukra, ha ezt megkapnák, mert akkor tudnának a jegybevételekből, produkciók forgalmazásából gazdálkodni.
– Valószínűleg totálisan át kell gondolnunk a struktúránkat. A mai gazdasági környezetben csak a nézőkre hagyatkozni elég buta és naiv elképzelés, hiszen eleve kicsi, mindössze 30-40 néző befogadására alkalmas a játszóhelyünk. Ki lehetne számolni, milyen jegyárakat kellene meghatároznunk, ha erre akarnánk hagyatkozni. Biztosan nem tudunk klasszikus repertoárszínházként működni, hanem csak egy-egy projektet tudunk létrehozni. Ez persze sokféle állami megkötöttség alóli kiszabadulást jelent, ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy ezt a modellt nem tudjuk megvalósítani, mert nem tudjuk gazdaságilag működőképessé tenni. A Covid-járvány után sokkal jobban meg kell dolgoznunk azért, profibb PR-munkára van szükség, hogy legyenek nézők. Olyan kicsi a játszóhelyünk, hogy a rezsiköltségek nálunk nem emelkedtek jelentősen. Takarékosak a reflektoraink is.
Több nyilatkozatban is elmondták a döntéshozók, hogy szerintük túl sok a független színház Magyarországon. Nyilvánvalóan ezek a társulatok társadalomkritikusak, kísérleteznek, a jelenlétük hátrányos a hatalomra nézve, ezért nemkívánatosak.
Mi is szoktunk színházi nevelési előadásokat tartani, és úgy látom, mostanra megtalálták a KÁVA Kulturális Műhely és a Kerekasztal Színház alternatíváit a másik oldalon, és szinte minden területről lassan kiszorítanak bennünket. Mindannyiunknak el kell azon gondolkodnunk, hogy ha színházat vagy bármiféle összművészeti performatív dolgot akarunk csinálni, azt biztosan nem lehet a továbbiakban a régi módszerekkel megvalósítani. Nagy kérdés, hogyan lehet mégis fönnmaradni.
Vissza fogunk menni a hatvanas-hetvenes évek underground szintjére, a pénz nélkül, saját lakásban, pincében, kertben működő színházak világába.
Ettől a visszakanyarodástól persze azt remélem, hogy utána egy nagy ugrás következhet – hangsúlyozza Benkő Imola Orsolya. Az íróként is egyre sikeresebb színházi szakember úgy fogalmaz, amíg nem látják az összes pályázati eredményüket, azt kéri a nézőktől, vegyenek részt a júniusi programjaikon. Performatív környezetben felolvasóestre készülnek – limonádéval. Június végén pedig FreeSZFE Fesztivált rendeznek Szegeden, ahol a független világ legfrissebb hajtásait, eredményeit lehet megnézni.
– Valahol törvényszerű, ami bekövetkezett. Különösen az elmúlt évtized hatalomgyakorlói generálták ezt a helyzetet. A független színházak leépítése folyamatos volt, a támogatások mértéke és a pályázati kritériumok soha nem voltak egymással összhangban. Az egyoldalúsító szempontrendszerek soha nem az autonóm gondolkodásnak kedveztek. Ehhez azután jött a bürokratikus adminisztráció, ami szinte elviselhetetlen mértékben növekedett az elmúlt időszakban. Az egyoldalú szempontrendszer a hatalmi ambíció meghosszabbítása. Látjuk, hogy ez a hatalmi ambíció avatkozott bele az oktatásba, tudományba, művészetbe és sorolhatnánk tovább. Aki nem ezt az ambíciót szolgálja, az nyilván ellenségként exponálódhat. Ebből egyértelműen következik, hogy mi a színházzal következetesen azt visszük, azt folytatjuk, ami kiteljesít, ami az egészről hírt ad. Nincs más megoldás, így egyáltalán nem lepődtünk meg a döntésen – mondja Perovics Zoltán, a Metanoia Artopédia alapítója és rendezője, aki úgy véli,
kétségtelen, hogy a költségvetési hiány is beleszólhatott a pénzosztásba. Egyszerűen kevés a pénz az államkincstárban.
– A túlélési stratégiánk nem lehet más: Erdély Perovics Andreával meg akarjuk csinálni az első magyarországi független színházi laboratóriumot, kiállítótermet és műtermet. A legfontosabb most számunkra az, hogy ezt megcsinálhassuk. 2021-ben is zéró támogatást kaptunk, akkor láttuk, hogy milyen módon lehet szolidáris a környezetünk, a barátaink. Rengeteg előadástervünk is van. Úgy gondolom, a hazugságnak nincs bázisa, minden ilyen rendszer összeomlik egyszer. Addig is csinálni kell a dolgunkat. Augusztus 2-án, a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapján tartjuk a Jég-doktrínák következő variációjának előadását. Megint egy csomó új szöveg is bekerül a produkcióba, mert annyi őrület történt körülöttünk, hogy ez kikerülhetetlen.