jatekszin-online.hu/magyarjatekszin/orokke-gyermekek/

Homo Ludens Projekt: Vinka Gameformance

„Bennünk élő örök gyerek”. Ez  volt  a DESZTI  fesztivál utolsó napjának  egyik  jelmondata  a Homo Ludens  Projekt  előadásán.  Már  a  kezdés  is  furcsa volt  számomra.  Miért  négyesével  viszik  fel  a nézőket  a  3.  emeletre?  És  miért  nem  megy  fel  egyszerre  mind  a  16  ember?  Mikor  a  lift ajtaja kinyílt,  Vinka  nevetett  ránk  –  kicsit  megijesztve  ugyan  minket,  de  jó  kedvvel,  barátságosan. A  teste  tele  volt  színes  kézlenyomatokkal, arcán  kék,  piros  csíkok,  egy  buggyos  nadrágban szaladgált fel-alá. Azt mondta, bújjunk el. Mikor utasításait követve, kicsit félve beléptem az egyik helyiségbe,  sejtettem  már,  hogy  itt  is  vár  rám  valami  meglepetés.  Meg  is  lepődtem,  mikor  az ajtó mögül  rám ijesztettek,  de  a  következő percben már  én ijesztgettem másokat.  Egyszóval,  az előadás  egy  bújócskához  hasonló  játékkal  kezdődött,  melyet  szerintem  mindannyian szerettünk gyermekkorunkban.A teremben tizenhat szék, kisebb-nagyobb, színes farönkök, cukorkák, matricák, rádió, óriási nagy toll  és  jegyzetfüzet  várt minket.  Ez  volt  Vinka  gyermeki  birodalma.  Csapatokba  szerveződtünk, négy  különféle gumicukorka  segítségével  osztódtunk  szét. Különböző  játékok sorozata  kezdődött, melyeknek  látszólag  nem  volt  értelme, melyeket  csak  egy  gyermek  csinálna  végig.  Igen  ám,  de egy  gyermeknek  borzasztóan nagy  fantáziája  van,  amit  sokszor  a  felnőtt  emberek  nem  értenek. A  Vinka  által  előadott  darabban,  mely  a  nézők  együttes  játékával  teljesedett ki,  feltárhattuk gyermeki énünket, kiskorunkban játszott játékokra lelhettünk, egy másfél órára újra gyermekekké válhattunk.„Megpróbálni a lehetetlent!”, „Szabadon átalakulni!”, „A félelmek kicselezése!”, „A muszájgörcsre nemet mondani!”, „Együttműködni!”, ezek mind  Vinkás  jelmondatok.  Vinka  a mindennapjainkból, a  szürke  hétköznapokból,  a  problémás  helyzetekből  igyekszik  minket  kivezetni,  kiszabadítani. Mindannyian  rendelkezünk gyermeki  énnel,  csak  sajnos  a  felnőtté  válás  ennek  nagy  részben való  elhagyásával  jár.  Azért  van  viszály,  versengés, mert  nem  úgy gondolkodunk már, mint  egy gyermek, aki még hibátlan és gondtalan.A Vinka moderálta  játékokban az összetartás, a megegyezés, a szabad gondolkodás és a  fantázia került  előtérbe.  Vinka  az  egyik  percben  kacarászott,  másik  percben  robottá  vált,  a következő pillanatban  le  s  fel  szaladgált.  Volt, hogy  asszociációs  feladatot  oldottunk  meg:  Vinka  egy-egy történetet  játszott  el,  nekünk  pedig  egy  szóval  kellett  jellemezni  a  látottakat.  Máskor fabábut raktunk  össze.  Minden  kör  végén  a  győztes  csapat  egy  cukorkát  kapott,  mely  egy  Vinkapontot ért,  de  hiába  kapott  az  egyik  csapat több  pontot,  a másik  kevesebbet, mindenki  győztes  lett  és egyenrangú maradt – ahogyan e világban lennie kellene. Egy olyan helyen  találhattuk magunkat, hol a kikapcsolódás, a felszabadulás és a jókedv kapott teret.

írta: Spirnhirn Anette